|
2019-04-20 18:57:26, szombat
|
| |
| |
A Golgotán
Fején töviskorona, testén mély sebek,
- Mintha itt látnám közel, magam előtt -
Arcán fájdalom... s hogy véreznek a kezek,
melyek fölemeltek annyi szenvedőt.
Az ajka csendes. Nem hallani zokszavát,
ha szól is: imája szárnyal az égbe
azokért, kik készíték számára a fát
s alatta állnak, Őt szidva, lenézve.
És hiába akarom levenni szemem
a keresztről, a szenvedő arcáról,
visszatér ezerszer újra tekintetem,
nem bír tovább menni a Golgotáról.
Csak nézem... nézem Őt, az értem szenvedőt,
a tövist, mely szent homlokát megtépte,
vérző testét... s lehullok keresztje előtt:
Oh Jézus, Jézus!... Mivé lettél Te?...
Nemrég még ünnepelt ezernyi sokaság,
hódoltak néked, királynak neveztek,
utadat borítá illatos olajág
s most?... most a kövek véresre sebeztek.
Egyedül, elhagyatva, a kínkereszten,
kitől a kárhozott üdvét remélte,
ott csüng meggyötörten, vérző sebekben,
oh Jézus, Jézus!... Mivé lettél Te?
A bűntől űzött lélek keresztednél áll,
üdvösségét Veled vesztettnek véli,
A Te halálod örök gyötrelmévé vál,
te meghalsz... ki hoz szabadulást néki?
Ki nyitja meg most már néki az eget?
Ki viszi vissza az Atya keblébe?
S midőn sírjánál az enyészettől remeg,
égi fényt ki hint komor halál-éjbe?
Bűnteher nyomja a rabjává lett lelket,
bár magasba szárnyalni úgy szeretne,
de ki oldja fel? Szabadulást hol lelhet?
Üdvét felfeszítették kínos keresztre.
...Állok én is keresztednél, a Golgotán,
üdvömet keresem én, a kárhozott,
ki enyhíthet, óh, lelkem gyötrő nyomorán,
hol talál édes kegyelmet az átkozott?
Hogy hull a vére... És oh!... jóságos szeme
folyton reám néz, perzsel és éget,
felém tárul átszegzett vércseppes keze
s szívemet tépi tengernyi bűn, vétek!
De ah, ajka nyílik, boldog szó cseng felém,
öröm tölti szívem, bús kereszt alatt:
,,A kínhalált, gyötrelmet érted szenvedém,
hogy te üdvözülhess, hogy megváltsalak.
Testem érted függ gyötrelmes kereszten,
csupa seb... nézd, hogy hull a vérem,
érted, teérted, hogy lelked el ne vesszen,
s megtört szívednek gyógybalzsamul légyen.
Szenvedek kínhalált, teérted, üdvödért
életem adtam, nem kérdve: te mit adsz,
váltságot szereztem tengernyi bűnödért,
Megváltód vagyok... a tied!... jösz?... elfogadsz?"
...Fején töviskora, testén mély sebek.
- Mintha itt látnám közel, magam előtt -
Arcán fájdalom... s hogy véreznek a kezek,
melyek fölemeltek annyi szenvedőt.
S én nézem Őt, mint függ értem kínkereszten,
szívembe égi fény sugárzik róla
s csak sírok, suttogok boldog-önfeledten:
,,Jézusom!... üdvöm... lelkem Megváltója!..."
Betkó András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
Címkék: gyógybalzsamul, felfeszítették, kínkereszten, meggyötörten, megváltsalak, keresztednél, szabadulást, enyészettől, töviskorona, vesztettnek, gyötrelmévé, üdvözülhess, keresztről, tekintetem, gyötrelmes, szárnyalni, üdvösségét, elhagyatva, átszegzett, vércseppes, golgotáról, gyötrelmet, fölemeltek, megváltója, önfeledten, kínhalált, szenvedőt, szenvedém, szívednek, keresztre, kereszten, kegyelmet, enyhíthet, kárhozott, keresztje, királynak, ajka csendes, szenvedő arcáról, értem szenvedőt, kövek véresre, kárhozott üdvét, bűntől űzött, enyészettől remeg, rabjává lett, Betkó András,
|
|
Offline
